Alapok

Amikor Erikkel elkezdtem a diétázást, egy nagyon kedves és alapos dietetikus hölgy magyarázta el az alapokat, és később is ő segített abban, hogy tartani tudjam a vércukor értékeimet. Úgy gondoltam, néhány összefoglaló bejegyzésben leírom, amit tőle tanultam a GDM-es diétáról.

Az alapelvek megértéséhez fontos, hogy megértsük, hogyan működik egy kismama, akinek terhességi diabétesze (GDM-je) van. Ilyenkor a terhesség előrehaladtával a hasnyálmirigünk inzulintermelése egyre kevésbé tudja ledolgozni az étkezéssel a véráramba kerülő cukor mennyiségét, ezért magas lesz a vércukor-szint. Ennek eredménye akár egy óriásbaba is lehet, és növeli a gyerkőc esélyeit a diabéteszre. Emellett GDM-ben a vércukor-szint nagyon nagy kilengéseket is mutat, azaz étkezés után hirtelen felmegy, aztán nagyon le is csökken. Nálam ez fáradékonyságot, levertséget okozott. A diéta elkezdéséig azt hittem, ez csak a várandósság természetes velejárója, de aztán rájöttem, hogy a nem megfelelő táplálkozás okozta.
Szóval a fentiek miatt két nagyon fontos alapelve van a GDM-es diétának:

1. ne együnk olyan ételeket, amik gyorsan és nagyon megemelik a vércukor-szintünket
2. a napi szénhidrát-bevitelt egyenletesen, napi 6 étkezésre osszuk el (fontos, hogy az étkezések között egyenletesen, kb. 3 óra teljen el)

Nekem Erikkel napi 165, aztán 160 g szénhidrátot volt szabad megennem, a következő felosztásban:

• Reggeli - 7:00 - 25, aztán később 20 g
• Tízórai - 10:00 - 25 g
• Ebéd - 13:00 - 50 g
• Uzsonna - 16:00 - 20 g
• Vacsora - 19:00 - 30 g
• Utóvacsora - 21:30 - 15 g

A fentiek mellett fontos még tudni, hogy a hasnyálmirigyünk lassabban ébred, mint mi. :) Azaz reggel nehezebben megy neki a megfelelő mennyiségű inzulin megtermelése, így fontos, hogy a reggeli - délelőtti órákban még jobban megválogassuk, mit eszünk.
Az ételeknek a vércukor-szinthez kapcsolódóan két fontos jellemzőjük van:

1. Szénhidrát-tartalom - erről sok helyen lehet táblázatokat találni az Interneten, én azt a kis füzetet használtam/ használom, amit a dietetikustól kaptam. A megadott szám azt jelenti, hogy az adott (nyers!) étel 100 g-jában hány gramm szénhidrát van. Az, hogy nyers ételről beszélünk, azért fontos, mert a főzési eljárás során sokszor nagyon megváltozik az adott étel súlya (pl. nem mindegy, hogy 100 g nyers rizst eszem meg (persze főzés után), vagy a főtt rizsből mérek ki magamnak 100 g-ot). Ezért a főzés során mindig a nyers alapanyagokat kell mérni a készétel teljes CH-tartalmának kiszámításához
2. Felszívódás gyorsasága - fontos azt is figyelni az étrend összeállítása során, hogy az adott alapanyagban található szénhidrát milyen gyorsan szívódik fel, azaz milyen gyorsan növeli meg a vércukor-szintet. Alapvetően két csoportra oszthatók az élelmiszerek: lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát-tartalmúakra (hogy melyik alapanyag melyik csoportba tartozik, azt külön bejegyzésben fogom leírni). A felszívódás gyorsaságát is figyelembe véve úgy kell összeállítani az étrendet, hogy kb. a következő arányok jöjjenek ki:

• Reggeli - 100% lassan felszívódó szénhidrát

• Tízórai - 50% gyorsan és 50% lassan felszívódó szénhidrát

• Ebéd -  50% gyorsan és 50% lassan felszívódó szénhidrát

• Uzsonna - 100% gyorsan felszívódó szénhidrát

• Vacsora - 33% gyorsan és 66% lassan felszívódó szénhidrát

• Utóvacsora - 50% gyorsan és 50% lassan felszívódó szénhidrát