A nagy paradoxon: diétás brownie

Az utóbbi időben igencsak elhanyagoltam a blogot. Ennek oka az volt, hogy kiderült, nincs most terhességi diabéteszem, amit lehet, hogy éppen a diétának köszönhetek. Mindenesetre a diétát folytattam, csak nem annyira szigorúan, mint eddig.
Az új évet egy nagyon finom sütivel kezdeném. Nekem legjobban a csoki hiányzik a diétából, szilveszter este leptem meg magam és kis családom ezzel a finomsággal.

Hozzávalók (zárójelben az összes CH tartalom):
125 g vaj (0 g)
170 g diétás étcsoki (85 g)
50 g xilit és 50 g eritrit (50 g)
3 tojás (0 g)
100 g őrölt mandula (7 g)
50 g teljes kiőrlésű liszt (35 g)
2 evőkanál /20 g kakaópor (9 g)
1 teáskanál rumaroma (0 g)
csipet só (0 g)

Elkészítés:
Ez nagyon egyszerű. A csokit és a vajat gőz felett felolvasztottam, aztán amikor langyosra hűlt, robotgéppel hozzákevertem a tojásokat, aztán az összes többi hozzávalót. Egy 24 cm-es, vajazott-lisztezett tortaformában 200 fokon 25-30 percig sütöttem. Ez egy sűrű, tömény süti, így ne várd tőle, hogy sütés közben feljöjjön, ugyanolyan magas marad, mint amikor a masszát beöntötted a formába.

CH tartalom egy adagban: Én 16 szeletre vágtam, így egy szelet kb. 12 g CH-t tartalmaz. De vigyázat! A xilit, édesítőszer és eritrit tartalom miatt nem szabad egyszerre sokat enni belőle. Én készítettem hozzá egy kis vaníliás öntetet is, ezzel és kávéval isteni tízórai, uzsonna lehet, de egy könnyebb ebéd után desszertnek is nagyon jó.

Túrógombóc bulgurral vagy zabpehellyel

Ma este bekevertem egy adag túrógombócot a holnapi ebédhez. Már korábban kipróbáltam ezt a bulguros verziót, de akkor nem ízlett nagyon, úgy éreztem, túl sok benne a bulgur és ettől nehéz lett. Most így készítem:

Hozzávalók (zárójelben az összes CH tartalom):
400 g sovány túró (16 g)
2 tojás (0 g)
80 g bulgur (56 g)
5-10 dkg dió vagy mandula (darálva vagy kicsire aprítva)
175 g tejföl (7 g)
eritrit (vagy más édesítőszer)

Elkészítés:
A túróhoz hozzákevertem a tojást és a bulgurt még előző este, hogy a bulgur jól meg tudjon puhulni. Másnap pofás gombócokat gyúrok belőle, és kifőzöm. Miután feljöttek a víz tetejére, még hagyom pár percig, majd kiemelem és kis eritrittel elkevert pirított dióba/ mandulába forgatom őket. Eritrittel édesített tejföllel tálalom.
Ebből az adagból 15-17 gombóc lesz.

CH tartalom egy adagban: kb. 5-6 g CH van egy gombócban, így jól adagolható ebédhez, uzsonnára vagy akár utóvacsira is.

ÚJ INFORMÁCIÓ:
Mióta megírtam ezt a bejegyzést, kipróbáltam zabpehellyel (100 g zabpehely, 500 g túró, 3 tojás) is a receptet, és sokkal finomabb, könnyebb lett, mint bulgurral!

Zabkása alias porridge

A zabkását is Londonból hoztam magammal, és nem csak én eszem szívesen, de kisfiam is szereti tízórainak vagy uzsonnának. Mindenesetre egészségesebb, mint a tejbegríz és legalább annyira finom is. Ráadásul elég változatosan el lehet készíteni. Lehet a tetejére fahéjas vagy kakaós "cukrot" (= xilitet) szórni, vagy almával, banánnal (ez utóbbival szigorúan csak a kisdednek) egyéb gyümölcsökkel édesíteni, vagy magokat (diót, mandulát, mogyorót) szórni bele vagy a tetejére. De volt már, hogy kávét öntöttem bele, így tejeskávés zabkása lett belőle. Ide most az alapreceptet írom le, fahéjjal szórt változatban.
Én általában a 4 cl-es jägeres rövides poharunkat használom a hozzávalók adagolásához, így a leírásban is ezek a méretek szerepelnek.

Hozzávalók (zárójelben az összes CH tartalom):
4 cl/ ~18 g zabpehely (12 g)
1,2 dl tej (5,1 g)
8 g xilit (8 g)
fahéj

Elkészítés:
A zabpelyhet, a tejet és 1 kiskanál (kb. 5 g) xilitet egy edénybe tettem, majd folyamatos keverés közben sűrűre főztem. Kistányérba öntöttem, és megszórtam a maradék xilit és egy késhegynyi fahéj keverékével. Amíg kihűl, még sokat sűrűsödik, ezért megvártam, míg egész langyos lett, csak akkor ettem meg. Fontos, hogy az edényt, amiben főzöd, egyből áztasd be, mert ha rászárad a kása maradéka, nagyon nehéz elmosogatni.

CH tartalom egy adagban: 25 g, ha így készíted el
Ha uzsonnára készítem, általában kevesebb tejet rakok bele, és reszelt almával édesítem, így könnyebb beleférni a 20 g-os uzsonna-keretbe.

Körtés crumble

A crumble fogalmával először Londonban találkoztam, amikor egy irodaház étkezdéjében dolgoztam reggelitől ebédig. Ebédhez desszertként gyakran adtak itt almás crumble-t, ami egy igazán egyszerű süti. Londonban vaníliaszószt is adtak hozzá, de ez szerintem csak rontja az összhatást, sokkal jobb, ha csak a gyümölcs és a morzsa ízének-állagának összhatását élvezzük. Most Moes "fedőnevű" barátnőm szilvás crumble receptje és a Révfülöpről hozott vödörnyi körte adta az ötletet az elkészítéséhez. Nézzük, hogyan is diétásítottam ezt a finomságot.

Hozzávalók (zárójelben az összes CH tartalom):
550 g hámozott, cikkekre darabolt körte (66 g)
2 kiskanál szárított stevialevél (0 g)
fahéj ízlés szerint
175 g teljes kiőrlésű búzaliszt (117 g)
100 g vaj (0 g)
4 evőkanál/ 33 g zabpehely (19 g)
3 evőkanál/ 45 g xilit (45 g)

Elkészítés:
A sütőt bekapcsoltam melegedni, 180 fokra állítottam be. Eszter a pitesütő forma vajas kikenésével kezdte, én ezt elfelejtettem. Cukrot sem szórtam a körte alá, csak beletettem egyből a piteformába, majd nyakon öntöttem a kb. fél deci vízzel leforrázott, ázni hagyott stevia levével. Megszórtam fahéjjal, aztán bedobtam a sütőbe, és 10-15 percig sütöttem. A sütés ideje egyébként nagyrészt attól függ, mennyire puha alapból a gyümölcs, amiből a crumble készül. Az én körtém elég kemény volt, ezért hagytam ennyi ideig a sütőben.
Amíg a körte kicsit sült, elkészítettem a crumble-t. A késes aprítóba kimértem a lisztet, a zabpelyhet és a xilitet, kicsit összekevertem őket, aztán belekockáztam a vajat is. Ezzel együtt is megpörgettem kicsit a lisztes keveréket, és már kész is volt a crumble, avagy a morzsa. Ezt egyenletesen ráterítettem a körte tetejére és kb 25 percre visszatettem a sütőbe. 25 perc múlva pedig kész is volt a finomság.


CH tartalom egy adagban: 100 g ebből a finomságból kb. 27 g CH-t tartalmaz.
Én ezt vacsira ettem egy jó adag baconos-sajtos-paradicsomos-joghurtos saláta után. Sőt, ma este még az utóvacsim is ebből volt. Szerencsére a teljes kiőrlésű liszt miatt azért eléggé kiadós. A CH tartalom csökkentésére is vannak egyébként ötleteim, így idén télen még párszor eszik a család almás vagy körtés crumble-t. Pl. ha körte helyett almából csinálom, összességében kb. 30 g CH takarítható meg. De a liszt egy részét lehetne aprított dióval vagy mandulával is helyettesíteni, vagy xilit helyett legalább részben eritritolt tenni bele.

Zabpelyhes keksz

Mivel mással kezdhetnék egy diétás naplót, mint egy keksz recepttel. Nekem nagyon hiányoznak az édességek - főleg a csoki - ezért gyakran próbálok finomságokat készíteni a nagyobb étkezések kiegészítéséhez, vagy uzsonnára. Ez a keksz Anyunak nagyon ízlett, Apu viszont azt kérdezte: "Hogy bírod megenni? Olyan, mint a fűrészpor!" Nekem legjobban tejeskávé mellé ízlett. :)

Hozzávalók (zárójelben az összes CH tartalom):
15 dkg vaj (0 g)
40 g xilit, vagy más cukor-helyettesítő (40 g)
1 teáskanál morzsolt, szárított stevia levél (0 g)
1 tojás (0 g)
1/2 teáskanál fahéj (0 g)
1/2 teáskanálszódabikarbóna (0 g)
15 dkg zabpehely (86 g)
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt (66 g)
50 g diétás étcsoki (22 g)

Elkészítés:
A steviát kb. 1/2 dl vízzel leforráztam, amikor jól kiázott, leszűrtem. A vajat a xilittel habosra kevertem, hozzákevertem a tojást. A zabpelyhet, lisztet, szódabikarbónát és fahéjat összekevertem, beleraktam a kis darabokra tört csokit (ezt érdemes elég kicsi darabokra törni, hogy a CH tartalma egyenletesen oszoljon el a kekszek között). Ezt hozzákevertem a vajas kutyulékhoz, majd hozzáadtam a stevia levét is.
Diónál kicsit kisebb gombócokat gyúrtam belőle, amiket a sütőpapírral kibélelt tepsiben egy vizes kanállal nyomkodtam laposra (kb. 35-40 keksz lesz így belőle). A sütőben 190 fokon, kb. 13-15 perc alatt sültek barnára. A végeredmény törékenyebb, mint egy normál keksz, de ha nem kell szállítani, jól egyben marad. :)

CH tartalom egy adagban: ~ 5 g CH / db
Uzsonnára vagy utóvacsorára 1 dl tejjel, tejeskávéval 2-3 darabot lehet enni belőle. Egyébként egy "lightosabb" ebéd vagy vacsora fincsi befejezése lehet.